Ostende... az "óceán"!
(számomra óceán)Én még nem láttam sem tengert, sem óceánt, ezért aztán kirándultunk a belga tengerpartra Ostendébe. Ostende nagy kikötőváros. Megtudtam, hogy innen egy óriáskompon át lehet menni Angliába.
Az út nagyjából 270 - 300 km volt, azért ez már nem volt kis távolság. Végig nagyon szeszélyes volt az időjárás, aggódtunk, mert tenger napsütés nélkül mit sem ér. Ahogy haladtunk viszonylag kis távolságokat tekintve hol zuhogott az eső, hol csak csepergett, hol fényesen sütött a nap. Gyorsan átértünk Belgiumba, a táj nem volt olyan szép és nyugodt, mint a luxemburgi vagy a német vidék. A belga falusi házak kívülről téglával vannak borítva, de az nem közönséges tégla, hanem valami különleges eljárással készült tégla, kicsit olyan, mint a csempe. Ha egyszer felteszik akkor nagyon tartós. Általában barnás téglával borítottak a házak, így nem is olyan vidámak és színesek, mint Luxemburgban. A tehenek úgy legelésznek a házak mellett, mögött, mint ahogy máshol a házőrző kutyák téblábolnak, természetességgel illeszkednek a képbe. Belgiumon belül is még elég sokáig utaztunk Ostendéig.
Már messziről éreztük a tengervíz illatát és fújt a szél. A városba és főleg a kikötőbe érve egyre erősödött a szél. Meglepő látvány volt a sok sok komoly vélhetően értékes vitorláshajó és a kikötőt körbeölelte a város. Először hirtelen nem is éreztem, hogy most hol is vannak a házak, és hol a tenger.
mennyi szép hajó
Az óceán, a végtelenség...
Azt mondtuk magunknak ha már egyszer eljutottunk Belgiumba is, sőt megláttuk a tengert, akkor bizony belemártjuk legalább a kezünket.
a hosszú móló és a világítótorony
A tenger az óriási szél ellenére, ami majdnem elvitt mindenünket meglepő módon nem volt hideg. Az érzés, ahogy nekifeszültünk a szélnek, bokáig lábaltunk a homokban és közben hol a partot, hol a végtelent kémleltük különleges volt. Különleges szabadságérzés, végtelenség érzés...
A nagy hajók a kikötő külső részeinél indulnak, így az Angliába átmenő komp is, a kis hajók, a gyönyörű vitorlások pedig betérnek a kikötő belső részébe, úgy hogy felemelgetik sorban a hidakat.
a nagy komphajó
ez a művelet fantasztikus, sorra nyílnak fel az átjárók a vitorlás előtt
Ahhoz, hogy megpillantsam az igazi óceánt, először még sokáig kellett kifelé sétálni egy hosszú sétányon. Végig szállodák mellett haladtunk és lefényképeztünk egy gyönyörű gótikus dómot
Éppen apály volt és ezért a tenger 200 - 300 m-re visszahúzódott, de lehet hogy még távolabb volt. A sétány fő érdekessége a halpiac, ahol friss, hajnalban halászott nyers halat lehet venni. A kis pavilonokban pedig hallevest, tengeri herkentyűket, sült halat árulnak. Mi is kóstoltunk, csípős tengeri csigalevest és sült halat.
(a képen nem mi vagyunk :)) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése