A férjem unokahúga 2009. júniusában meghívott minket luxemburgi otthonukba. Az egész csodálatos utazás a benzinköltségen kívül egy fillérünkbe sem került. Mondhatnám úgy is, hogy a nászutunk volt. Több napon át kirándulgattunk vendéglátóink kalauzolása mellett, hazaérve pedig élveztük a háziasszony ételkülönlegességeit és a finom francia bor melletti beszélgetéseket.
Férjemmel egyet értünk abban, hogy a legszebb emlékünk a német kisvárosban Saarburgban tett séta lett.
Luxemburgi tartózkodásunk harmadik napján úti célunk a számunkra előre megtervezett kirándulási terv szerint a Saar vidék és ott egy csodálatos kisváros Saarburg volt. A Mosel menti Remich városban lévő otthonukból indulva
Mondorf luxemburgi határvároskát elhagyva gyorsan német területre értünk. Utunk végig a Saar folyó mellett vezetett és egy darabig együtt haladt a vasúttal. Egyik oldalon a folyót láttuk a partján szőlőskertetekkel. A szabályos kertek között az utakon ott álltak az autók jelezve, hogy a szőlősgazdák dolgoznak. A másik oldalról sziklás hegyek emelkedtek acélhálóval védve a kőhullás ellen. Egy idő után egyre magasodtak és zordabbak lettek a hegyek és mélyültek a völgyek, gyönyörű fenyőerdők követték egymást és érezhetően friss volt a levegő, nem csoda, hiszen az Ardennek lábainál jártunk. Két Saar kanyart is magunk mögött hagytunk, a Saar kanyarok hasonlóan festőiek, mint a mi Dunakanyarunk, csak magasabbak a hegyek. A hegyek között megbújva találtunk rá a csodálatos kisvárosra, Saarburgra. Ahogy szoktuk mondani, „olyan mint egy ékszerdoboz”. Attól félek nem tudom írásban átadni azt a látványt és hangulatot, ami elénk tárult.
A városkát, így a főterét is egy patak szeli ketté. Két partján állnak a házak, üzletek, kávéházak, a szabadtéri asztaloknál színes ernyők alatt ülnek az emberek és mindenütt sok virág van. A patak lejtős, kis zuhatagok duzzasztják a vizét és három malomkerék is dolgozik a vízi molnárnak. Ablakaiban piros muskátlival a vízi molnár háza emelkedik a patak fölé. Talán Szentendréhez hasonlíthatnám a városkát, utcái zeg- zugosak, emelkedők, lejtők követik egymást és szűk sikátorok. A fantasztikus képhez tartozik még egy vár és egy templom. Mi a belső téren sétálgattunk, a vár inkább továbbhaladva az országútról látszott a legjobban.
és akkor a képek:
Az olyan típus, mint én, aki makacs mint az öszvér, addig úgysem nyugszik, amíg nem sikerül rendesen valami. Azért tettem fel ezt a sok képet, mert egy nagyon emlékezetes, csodás kirándulás volt és azért, hogy gyakoroljam a képek felrakását. Kissé ugyan homályosak, biztos a méret miatt, de képek és legalább egyformák. A dátum sem jó rajtuk, mert akkor még nem tudtuk beállítani az új gépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése