Mondorf...
Mondorf határváros Luxemburg és Németország között. A Saar vidéken tett kirándulás előtt ide még betértünk és mindenképpen érdemes említeni. (a határokat mindig magyarázni kell mert, adódhat akár olyan helyzet is, hogy egy kereszteződést elhagyva jobbra Németország, balra Franciaország és a hátam mögött Luxemburg van)
Mondorf két nevezetessége a Kaszinó és a Gyógyfürdő. A Kaszinóról most nem beszélek, mert az egy külön téma, külön élmény és ezért egy másik írás. Maga az épület nagyon szép és modern, de a többi még titok...
A gyógyfürdő olyan, mint a mi Hévizünk, a vizét ivásra is használják gyomorbántalmak ellen és a meleg vizes medencékben a reumatikus betegségeket lehet kúrálni. Hideg vizes úszómedencéje is van és természetesen mindenféle gyógyító kezeléseket lehet rendelni, mint pl. masszírozás, iszappakolás stb. A fürdő és a kaszinó melletti árnyas, öreg fákkal teli parkban egy csodálatos rózsakertben sétálhatunk. Nagyon sokféle rózsában gyönyörködhetünk és egy kis kávézó is megbújik a kertben. A rózsakertet elhagyva egy kis pisztrángos patak mentén haladhatunk tovább és egy kis hídon át alig öt perc elteltével Franciaországba érhetünk. A kis patak az Artz folyó. Csak annyi az egész, hogy a patak és a hidacska egyik fele egy francia a másik egy luxemburgi utca.
Kaszinó...ban.
Árnyas fákkal teli park, napfényes rózsakert, pihentető gyógyfürdő... mi más hiányzik még innen, hogy az ember tökéletesen jól érezze magát, hát egy varázslatos kaszinó. Az ember egy jót ejtőzik a pihentető vízben, utána végigélvez egy frissítő masszázst, sétál egy nagyot a parkban és végül újjá születve, felfrissülve beveti magát a Kaszinóba... ez eddig egy kis játék a szavakkal... de
Mondorf városkában - amint fent játékosan említettem - van egy fantasztikus kaszinó, pontos nevén Kaszinó 2000. Az utolsó este és az egész hét fénypontja volt a kaszinóbeli látogatásunk. Nem úgy van, hogy csak úgy bemegyünk, előre kell asztalt foglalni. Mi fél nyolcra érkeztünk, miután kicsit azért kicsíptük magunkat. Már ahogy beléptünk impozáns csupa márvány csarnok tárult szemünk elé, diszkrét regisztráció után kaptunk mindannyian egy névre szóló kártyácskát úgy mehettünk tovább. (ezt a kártyát aztán máskor is felmutathatnám és bemehetnék) Az étterembe történő belépéskor szintén ellenőriztek, kérték a kártyákat.
A berendezése, az egész miliő diszkrét, de mégis nagyon elegáns és ragyogó. Minden bordó és aranyszínű. Az egyik végében fut egy bordó bársonypamlag, a négy személyes asztal résztvevői közül itt ül két személy, szemben az asztal előtt van még két - szintén bordó bársony - támlás szék, így állnak össze a négy személyes asztalok. A világítótestek aranyszínűek és a bordó tapéta kerete is. Látszólag pazar, (az is) de nem hivalkodó. A háttérben az asztalsor végén állnak a finomabbnál finomabb csemegéktől roskadozó asztalok, mi szem szájnak ingere.
Svédasztalos vacsorát rendeltek vendéglátóink, mindenféle finomságból válogathattunk, ahányszor jól esik. A bortékában is gazdag volt a kínálat, háromféle francia bort, fehérbort, vörösbort és rosét rejtettek a hordók és ugyanez a sorozat volt görög borokból is.
Először a mindenféle pazar húsok és halak tálai között szemezgettünk. Szerencsére Ági mindenről elmondta, hogy mi a neve és miből van. A húsok jobbára többféleképpen elkészített marha sztékek, sertés karajok és különböző fajtájú sonkák voltak, vékonyra szeletelve. Aztán különféle halak - nálam a lazac volt a nyerő - és egyéb tengeri herkentyűk - . A polip karikákat valamivel töltve én is kóstoltam. Számtalan köretet és salátát lehetett is lehetett választani, mindenféle öntettel, nyersen is, vagy előre elkészítve. Ebből a gazdag választékból mindent megkóstolni már csak kapacitás szempontjából is lehetetlen volt. Az biztos, hogy kiélhettem a sovány húsok és a halak iránti kulináris vonzódásomat. Bevallom, hogy két kört is tettem, mert volt ami annyira ízlett, hogy újrázni kellett. Igazi ínyenckedés folyt, közben persze kortyolgattuk a borocskát, Én a rosét. Az édességkedvelők sem szenvedtek hiányt. Roskadozott az asztal a mindenféle sütitől, krémektől, fagylaltoktól, rétesek és torták is pompáztak ott bőven. Nálam az a helyzet, hogy a sós ételek élvezete után az édességevés csak elronthatja az egészet. Kis gondolkozás után azért mégsem tudtam ellenállni egy kis gyümölcssalátának, egy gombóc fagyival és egy szelet elképesztően finom sárgadinnyével. A dinnyét érdemes volt megkóstolni, mert ilyen édeset, zamatosat még nem ettem. Francia szokás szerint az étkezést nem az édesség, hanem a sajt koronázza meg. Megértem. Sokféle sajt kínálta magát a tálakon, az ismertektől az egészen ínyencekig. Természetesen ez sem maradhatott ki! Úgy szemre válogattam és nagy szemű szőlő dukált mellé. Jó párosítás.
Miután kellő alapossággal hódoltunk a rendkívül inycsiklandó kulináris élvezeteknek továbbálltunk a még izgalmasabb rész felé.
Átmentünk kis kártyáinkat ismét felmutatva a játékterembe. Először az igazi kártyások és a rulettezők asztalai mellett haladtunk el. Csak odapillantottunk, ők már az igazi nagy játékosok. Utána következett a lépcsőzetesen kialakított játékgépekkel zsúfolt terem. Megszámlálhatatlan sokféle gép volt, nem sikerült felfedeznem az egészben semmilyen rendszert. Először terepszemlét tartottunk, aztán váltottunk zsetont, óriási összegért, 10 euróért. Ezért kaptunk 20 db egyenként 50 cent értékű zsetont. Elindultunk szabad gépre vadászni. Gyakorlatlanok lévén először csak dobáltuk be a zsetont, találomra nyomkodtuk a gombokat és néha kihullott valami, amit persze azonnal bedobtunk újra. Többféle gépet kipróbáltunk, egynél rájöttünk, hogy ha egy síkban három egyforma figura jelenik meg egyszerre, akkor jön a jutalom. Kemény műanyag pohárba lehet a zsetont kipotyogtatni, olyan a hangja, ha valakinek sok potyog egyszerre, mint a filmeken a géppuskasorozat. Megfigyeltük, hogy mások sem nyernek sokkal többet, csak összegyűjtik a sok kicsi nyereményt és mikor már jó sok van, akkor potyogtatják ki a gépből, mert az olyan jól hangzik. Egyszer nyertem egy gombnyomással 20-at, egyszer meg 10-et. Na persze visszadobtuk és elvesztettük. Most már értem a szerencsejáték szenvedély működését. Amikor először kicsit nyersz, az doppingol, aztán nyersz egy nagyobbat, akkor többet akarsz és így tűnik el mérhetetlenül sok zseton. Csalóka, mert mikor mondjuk már csak kettő van, akkor esetleg nyersz, de ez hajt, hogy menj tovább és elveszítsd a megnyertet is. Mókuskerék. Naná, hogy mi is váltottunk még 10 euróért zsetont és azt is elvesztettük. (vegye mindenki úgy, hogy erről mélyen hallgatok) Elkapja az embert az izgalom, kimelegszik, kipirul, érdekes érzés, persze nyerni szeretne...
Ez a játéklendület mindjárt kicsit ledolgozta a sok finomságot. Azért nem is volt annyira rossz arány, hogy a kétszer 20 zsetonnal folyamatosan tudtunk két teljes óra hosszáig játszani.
Érdekes élmény volt, nagyon klassz befejezése az egyébként teljességében fantasztikus napoknak.
Sajnos fényképek nincsenek, még az elején megkérdeztem, de nem lehetett a kaszinóban fényképezni.
a sétáló utca és a vásár