Duna-ünnep

2011. július 2 - 3.

Igaz, hogy nem a nagyszabású a Balaton Sound, de Kisoroszi évi nyári mulatsága.

Itt is, amikor kell dübörögnek a hangszórók, magasba lendülnek a kezek, a programok közben nagy az ováció, lelkesen, vidáman ünnepel a falu apraja nagyja és az ilyenkor ide látogató szép számú kíváncsiak.

A program számunkra igazán délután kezdődött, mert a délelőtti megnyitóra és a gyermekprogramokra nem szoktunk elmenni.

Nagyon szeretem a lovakat, így aztán főleg miattam a lovasbemutató kihagyhatatlan esemény. Korábban a legelőn rendezték, ott nagyobb a tér, de a sok eső miatt ott most túl puha, süppedős a talaj. Kissé szolidabb, de azért látványos bemutatón tapsolhattunk.

Készítettem videókat is, kár hogy nem tudom, hogy kell feltenni. Megörökítettem azt a lovas produkciót is, ami bekerült a guiness rekordok közé és a tévében is szerepeltek vele. Egy lovas húz egy kezénél összekötözött férfit, akinek közben meggyullad a hátán a ruhája. Jó darabig égő ruhával húzza tovább, majd hirtelen hátára fordul a férfi és ettől elalszik a tűz a ruháján.

Régi szokásomhoz híven egyszer azért végig sétálok a kirakodó vásáros sátrak között is. Van sok meglehetősen gagyi, pusztán "költsd a pénzedet" dolog, de néhány figyelemre méltó árucikk is. Természetesen a színes féldrágakövekből készült ékszerek érdekeltek, mint mindig. Nem sikerült vásárfiára szert tennem, mert életem párjának nem volt türelme kivárni, amíg tetszetős és olcsó portékát találok a sok szépség között. (ah nők...)

Itt még üres az esti színpad és a "nézőtér"

Ezt csak azért vettem le, mert hát tényleg...nagyon...

Este 8- fél kilenc körül kezdődtek a koncertek, hazamentünk vacsorázni, átöltözni, mert az este hűvösnek ígérkezett.

Hazafelé elkapott a zápor, kicsit kerültünk a tömeg miatt és az erdő homályából kibukkanva így érkeztünk az egyszerre zuhogó esőre és a napsütésre, muszáj volt lefényképezni.

Az esti koncert műsor első fellépője Deák Bill Gyula volt (közismert művésznevén, "százlábú") Nekem nagyon élvezetes meglepetés volt, élőben még nem láttam és ilyen közelről sem. (Mint polgárőrök ott álltunk a színpad oldalánál, ahová a közönség nem jöhet fel, a rend miatt.)

Szerintem nagy dolog volt amit Bill ugyan ülve, csak a tapsoknál felállva de mégiscsak legalább másfél óráig végigcsinált és nagyon szimpatikusan beszélt a közönséghez.

A fiatal dobos (a férjem szerint is, aki valamikor dobolt) fantasztikus dobszólókat vágott le néha. Nagyon tetszett az egész.

Íme a közönség:

A rend őrei is jelen voltak, ezen a képen többen kéne lenniük, de mire exponáltam szétspricceltek.

Folytatás következik, nem akarom, hogy egyszerre túl hosszú legyen.