A vonaton...

Nem tudom ismeritek-e azt az érzést, amikor alattunk zakatol a vonat, van egy ritmusa a zakatolásnak é az ember a hangulatától függően mindig kitalál egy a ritmusra rímelő szót. Ha a síneken zökkenő van, vagy sebességet vált a vonat a ritmus is kizökken, aztán visszavált az eredetire.

Mérsékelten füstös kocsiban utaztak, a délelőtti nap fénye élesen vágott be az ablakon az árnyékoló redőny szakadásain.Már nagyjából elhelyezkedtek. A négy éves forma fiúcska még békésen tologatta kicsi autóját az anyja által már letörölgetett, de nem éppen tisztának tűnő kicsi asztalon. A vonat még nem hagyta el Budapestet, a tempó még nem volt egyenletes és megnyugtató. A kelenföldi felszállók közül egy különös, vöröshajú, bajuszos férfi nyitott be a fülkébe a szokásos szöveggel,
- szabad a hely?
- Csak tessék - intettek egyszerre többen is.
Így a vöröshajúval kiegészülve már öten utaztak a kupéban, a kisfiún és az anyján kívül egy idősebb úr újságba merülve és egy diáklány, aki éppen divatlapot lapozgatott. Telt múlt az idő, a vonat zakatolt, a nap sütött és mindenkinek valahol messze jártak a gondolatai.A csendet természetesen a gyerek törte meg.
- Anyúúú... olvasoool?
Előkerült a Dörmög Dömötör és valami kis bugyuta mese fonalai kezdtek bontakozni a kisfiú fantáziájában.Nemsokára ott hagyta olvasó anyját és terepszemlébe kezdett, azaz inkább az embereket kezdte fürkészni, szórakozó partnert keresett. Nem nagyon akadt vevő a közeledésére, anyja pedig igyekezett maga mellé visszacsalogatni.Egyszer csak a vöröshajú férfi kötélnek állt, megesett a szíve az unatkozó gyereken.
- Na gyere kisfiú, mesélj, modd hogy hívnak? - kezdte az ismerkedést.
Több se kellett a gyereknek, mint akit felhúztak elkezdte az óvodában az éppen nem rég a biztonság kedvéért jól betanult szöveget.
- X.Y.-nak hívnak, anyukám neve, itt és itt lakom... mint a vízfolyás.
A férfi megdicsérte, a gyerek pedig nem állt meg a szöveggel,
- és én az anyukámmal lakok, most az apukám nem lakik velünk, de el szokott vinni magához és akkor játszok az ottani nagypapával - hadarta csillogó szemekkel az információkat
Az anyuka arca már kissé égett és kezdett melege lenni, de nem tudott mást csinálni, csak mosolygott és fejcsóválva simogatta meg a buzgó gyerek buksiját.
- És hová utaztok? - kérdezett tovább a férfi
- Nyaralni megyünk és az anyukám dolgozójából is ott lesznek nénik meg bácsik és egy másik kisfiú. Ott lesz az a bácsi is, aki Mikulás szokott lenni, de nem tudja ám senki.
A gyerek csak mondta a magáét és már az idegen férfi térdén ült. Egy idő után a férfi kártyát húzott elő a zsebéből és játszani kezdett a gyerekkel, valami vicces kártyajátékot, amin a gyerek nagyokat nevetett. Közben elmesélte az anyának, hogy a nővérének is van két gyereke, imádja őket, gyakran szokott rájuk vigyázni és nagyon szereti a gyerekeket. Mondjuk az látszott, hogy ért a gyerekek nyelvén és nagy türelme van hozzájuk, jó játszópajtás.
Időközben a másik két utas leszállt. A kisfiú még megszólalt a szokásos nótával -
- anyúúú szomjas vagyok, anyúúú éhes vagyok...előkerült a táskából a szalámis zsemle és a limonádé.A gyerek csak szótlanul rázta a fejét.
A férfi erre természetesen megkérdezte
- mondd, mit szeretnél enni? - Eljössz velem a büfébe.
Persze, persze, naná, hogy a gyerek a büfébe akart menni... addig addig agitálta a férfi a pironkodó, restelkedő anyukát, amíg elmentek a büfébe és a kisfiú a férfivel együtt boldogan majszolt valami sajtos melegszendvicset és az akkor szokásos üdítőitalt hozzá, az anya csak egy kávét kortyolgatott, azt is nehezen fogadta el. Aztán visszamentek a fülkébe és végre kis kópé kicsit elbágyadt, anyjához dőlve csendesen nézett kifelé az ablakon. Nemsokára a férfi felállt és készülődni kezdett, egyre csak toporgott, látszott rajta, hogy valamit mondani akar. Aztán belekezdett:
- Nem szállnának le velem?... szép kis hétvégi házam van - jó állásom - könyvelő vagyok - meglátná - minden jó lenne - elvenném - ezért a gyerekért bármire képes lennék - elhadarta akadozva, egy szuszra.
Az anya szóhoz sem jutott, csak magához húzta a gyereket.
- Kicsim köszönj el szépen a bácsitól, le kell szállnia - minket meg várnak - nemsokára odaérünk mi is.