Hosszú, vékony fiú volt, olyannyira, hogy ha valaki, női személy meglátta a családból azonnal fel akarta hizlalni. Hiába volt minden, nem fogott rajta semmi. Egyszer csomagot kapott, személyesen. Egy zakó volt a csomagban, jó, finom anyagból való, elegáns zakó, nem minden napi darab. Pont illett rá, mintha rá öntötték volna. Hirtelen elhunyt távoli rokon felesége küldte el a zakót, mert olyan vékony akire illik nem volt más a családban. Egy nagy gond volt ezzel a zakóval, akármennyit is nézegette a tükörben, nem illett a farmernadrághoz, pedig divat volt, zakó farmerrel, de nem ez a zakó.
- Jól van fiam, megbeszélem, elmész a haveromhoz, a Lajoshoz, csinál az Neked nadrágot, nem is akármilyet - így biztatta az apja.
Így is történt, elment a Lajoshoz, azaz neki Lajos bácsihoz, aki úri szabó volt, nem messze tőlük, volt a kis műhelye. A varrógépet még lábbal hajtotta, mellette vállfákon lógtak a félkész zakók, nadrágok, a polcokon néhány minta anyag feküdt és a cérnák ollók, gombostűk és egyéb kellékek egy nagy dobozban voltak. Lajos bácsi szívélyesen fogadta, már csak mint az apja régi barátja is próbált barátságos lenni az elfogódott kamasszal.
- No akkor az az első, fiacskám, hogy mértéket veszünk - így a szabó
Centivel a kezében forgolódott körülötte és méricskélt, ahol kellett, a számokat meg felírta egy noteszfélébe.
- Akkor még az utolsó mozzanat - Melyik oldalon viseled fiam? - kérdezte a mester
- Hogy hogy melyiiik oldalon és miit? - kérdezte a fiú
- Hát, mit, mit, ugyan má fiacskám, tudod Te azt jól, hát azt - korholta mester
- Nem tudom Lajos bácsi, semelyiken... - így a fiú
- Dehogynem tudod, hát hol viseled na, jobb oldalon, vagy baloldalon? Nem olyan bonyolult ez...
Ezzel Lajos bácsi leguggolt és két tenyérébe vette alulról az ominózus testrészt és hol jobbra, hol balra illesztgette. Aztán felállt és még egy darabig méregette a fiút.
- Tudod mit fiam, akkor ezentúl baloldalon fogod viselni, valahogy meg kell varrnom azt a nadrágot! - zárta le a szabó az ügyet és Lajos bácsi megveregette a fiú vállát.
No, így csináltatott egy angyalföldi vagány kamasz úri szabónál, ünneplő nadrágot a hatvanas években.
Kedves Margaréta!
VálaszTörlésTökéletes a történet.
Langaléta lévén magam sem tudtam soha konfekció öltönyt venni, néha csináltattam, és mindig meglepett, mennyire tökéletesen passzol.
Ma már nem engedhetem meg magamnak, hogy csináltassak, van egy lakodalomra, és kettő sötét nadrág temetésekre!
Köszönöm, hogy időnként jársz a blogomba, hosszútávon ez is működni fog, mert csak idő kérdése, hogy mikor találnak rajtam "fogást".
szia Árpapi, nem hiszem, hogy van hol fogást találni rajtad, az talán még a "politika" mérge volt...
VálaszTörlésA magam részéről én elhatároztam, hogy nagyon fogok vigyázni a semmit magamról elvére...
nagyon bánt a másik blogon történt dolog, most csak lassan pakolgatom át az írásaimat, de csak a nem személyest...annyira megzavart a dolog, hogy írni sem igen tudok...